A varos karrierjet halaszfalukent kezdte, es sokaig az is maradt: a XV. szazadig nemet kezen, majd egeszen 1866-ig dan fennhatosag alatt. Csak ezutan került vissza a poroszokhoz. Blankenese törtenete szorosan összefonodik a Breckwoldt csalad törtenetevel. Viet Breckwoldt 1490-ben a csalad elsö tagjanak szamitott, azota pedig az anekdota szerint minden blankenesei egy Breckwoldt-tol szarmazik. Mi ugyan nem vagyunk tösgyökeres blankeneseiek, de azert legalabb a lakasunkat mi is egy bizonyos Breckwoldt urtol bereltük.
Idövel a halaszok mellett egyre több hajoskapitany es folyami pilota telepedett itt le, akiknek tetszett a falu meredek domboldalarol a kilatas az Elbara. Öket aztan követtek a festök es mas müveszek, a XX. szazadra pedig mar felkapott villanegyednek szamitott, es a mai napig az is maradt.
A közhiedelem szerint itt csak gazdagok laknak - igazabol pedig ugyan van belölük böven, de a varoska lakossaga meglepöen vegyes - es talan eppen ez adja meg a szepseget. A hires lepcsös negyedben (Treppenviertel) egeszen apro hazikok sorakoznak a kis, lepcsös utcacskak körül. Orakat lehet itt lepcsözve tölteni - a leghosszabb utca 170 lepcsöfokbol all. Szinten jellemzö az egyszerü, falusias tradiciok megörzese, mint pl. a husveti maglyarakas az Elba partjan, vagy a teli szankozasok a jellegzetes helyi szankokkal.
Az Elba partja is kedvelt kirandulo- es setalohely. Jo idöben - Hamburgban ez legalabb 10 fokot jelent, esövel vagy anelkül - egy kiados seta utan kiülni az Elbahoz egy fagyival, es nezni a sürün közlekedö tengerjaro hajokat - kell ennel több?
Az eddigiek is izgalmasak, de erre nagyon kivancsi vagyok :o)
ReplyDelete